Magyarországi festészet a XVIII. században

Garas Klára

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955.

...Josef Ignaz Mildorfer (1729-75) 1764-ben szerződött Esterházy Fényes Miklós herceggel az újonnan épült süttöri - azaz eszterházi - kastély kápolnájának, s 1766-ban nagytermének kifestésére. 1764 okt. 25-én 250 aranyért elvállalta két hónap alatt a kápolna kupolájának kifestését; "nach einem vorgezeigten und approbierten Riss, mit Architectur und Histori durchausin fresco zu mahlen". 1766 augusztusában azután Eszterházán megegyezett a herceggel, hogy 500 arany, valamint ellátás és lakás ellenében az új nagyterem mennyezetének freskóját az elfogadott terveknek megfelelően 1767 márciusáig befejezi. Mind a kápolna Mária mennybevitelét ábrázoló freskója, mind a nagyterem allegorikus mennyezetképe fennmaradt. Világosan szerkesztett, magas színvonalú művészi alkotások, melyeknél különösen szembetűnik a TROGER-rel rokon tiszta és plasztikus formaadás, az olasz eredetre visszavezethető típusok, a fénnyel való határozott modellálás, tektonikus képszerkezet. A Trogert követő Mildorfer magyarországi művei, a század közepén uralkodó bécsi akadémikus irányzatnak jellegzetes, bár már késői emlékei. (37 old.)

... De minden eddigit felülmúl, a francia Rohan herceg, a német Rothenstein, a magyar Vályi András megemlékezésében egyaránt lenyűgöző és szemkápráztató, a legpompásabb magyar főúri kasktélynak, Eszterházának leírása. A hatalmas kastély, berendezése, díszkertje, ünnepségei világszerte híresek voltak, s alig akadt korbeli útleírás, mely magasztalóan meg ne emlékezett volna róla. Risbeck szerint "talán Versaillesen kívül nincs Franciaországban olyan hely, mely pompájában összehasonlítható volna ezzel." Rohan herceg, a francia követ, Eszterházán Versaillesre talált.

A Fertőd homokján, az egykori süttöri vadászlak helyén létesített pazar Eszterháza létrejöttét az Esterházyak akkor már szinte felmérhetetlen vagyona, a félmillió holdnyi hitbizomány tette lehetővé. A birtok egyike volt az ország legfejlettebb, legmodernebb gazdaságainak. Tulajdonosának, Esterházy Fényes Miklós hercegnek évi jövedelme mintegy 1.800.000 forint volt, s csak udvartartása átlag évi 40.000 forintba került. A pompás cour d'honneur-ös, francia ízlésű palotát 1762-81 között építtette Fényes Miklós herceg, egyelőre ismeretlen, kiváló építész tervei szerint. A belső díszítéssel, berendezéssel korának legkiválóbb művészeit és műiparosait bízta meg. Minthogy a kastélynak csupán puszta épülete maradt fönt, egykori gazdagságának tolmácsolójaként álljon itt Vályi Andrásnak, a XVIII. századvég magyarországi krónikásának leírása.

"Középen vagyon a főgarádics felé az ebédlő szála, a kert felől pedig a hercegi drága szála, fehér márvány színben és gazdagon megaranyozva, ékesítései hadi készületeket és különféle dolgokat példáznak. E szálának közepén függenek öt nagy kristályból készült gyertyatartók, négy szegletben vagynak az időnek négy részei, rózsaszínű márványból készült képek, 6 nagy tükrök, 2 tüzelőhelyek, különféle órák, drága ülőszékek és egyebek, melyek a nézést valóbban eléggé legelik és gyönyörködtetik. E szála alatt van a régi mulatóvárnak maradékából az úgynevezett szála terrena... e szála fejér falainak bészegése zöld szinű, festett fedezete pedig külömbféle költeménye oktatásokat mutogat." Van itt könyvtár, olasz, francia, német könyvekkel (22.000 kötet), a kápolna szürkemárvány borítású, díszesen aranyozott mennyezetén festmény látható, a főoltárkép, Mária mennybevitele. Vályi szerint olasz festő alkotása. Vannak kabinétok, indiai falakkal bevonatva, van billiárd-szoba, képtár, procelánszoba, fegyvertár. Az egyik szoba falát hajózást ábrázoló tapéták borítják, másokban vadászatok, miniatür virágképek, kínai képek, "fekete színnel fényesített japponiai táblázatok" láthatók. Értékes ezüst- és aranynemű, drága faragott bútorok, órák, szobrok, képek, porcelánok vannak mindenfelé. Van itt azután komédiaház, azaz színház, kínai táncház, kávéház és bábszínház, mely jelesebb, mint Párisban a Nicolai-féle. A csodálatos gazdagságú kertben a korabeli kertművészetnek, díszítő fantáziának legváltozatosabb alkotásai szerepelnek. Maga a kert szobrokkal, nyesett fákkal, szabályos virágágyakkal, szökőkutakkal, fasorokkal ékes. Van benne Bagatelle vagy kínai faház, aranyozott táblákkal díszített nap-templom, templom, melyben Diana története van frescoban elbeszélve. Fortuna templomát belül kínai módra falusi jelenetekkel festették ki, Vénus istenasszony templomában a mennyezeten az istenek története látható. Van aztán még télikert, vadaskert, labirint, Belvedere és Orangerie, holland pavilon. A pazar kert és kastély világraszóló ünnepségek színhelye volt. A királynő s a külföldi vendégek méltó fogadására és szórakoztatására Esterházy herceg valóságos vagyont költött. 1772-ben Rohan herceg, a francia követ tiszteletére rendezett fényes ünnepséget, melyet a jelenlveő testőr-költő Bessenyei Miklós "Esterházi vigasságok" címen versben is megörökített. Részletesen leírja a változatos mulatságokat s hangsúlyozta: "Mind királyunk, mind nemzetünk dicsősége kívánta, hogy Eszterháza magát csudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a Páris és Londonban nevelkedett francia kívánság Magyarországban gyönyörűségét találhatja, melyen tett álmélkodása hazánknak tisztességet, kétségkívül minden idegeneknél dicsőíteni fogja." Rokokó pompával, gazdag képgyűjteményével, francia kertjével, színházával - melyben Haydn működött - Eszterháza a XVIII. századi magyar főúri kultúra legragyogóbb, leteljesebb megnyilvánulása volt, a lehanyatló magyar feudalizmus utolsó erőkifejtése, utolsó művészi felvillanása. Sorsa azonban hamar megpecsételődött, fenntartására az utódok nem áldoztak annyit, mint kellett volna, a nagyszerű park már a XIX. század első évtizedeiben pusztulásnak indult, a gyűjtemények szétszóródtak, s legutóbb a háború során belső berendezése is elpusztult.

A festett kerti pavilonok, kínai házak, remeteségek, holland kunyhók ma már csak a leírásokban léteznek. A XVIII. századi főúri kerteknek ezek a mulandó s könnyűcske tartozékai az idők során mindenütt elpusztultak. Éppen ezért kellett olyan behatóan foglalkoznunk a szemtanúk beszámolóival, mert XVIII. századi festészetünk ezekről az emlékeiről csak a megemlékezésekből alkothatunk valamelyes képet.

A leírásokból, ha még olyan hiányosak is, jól leolvasható néhány általános vonása a XVIII. századi magyarországi főúri művészetnek: az egyik az egzotikumok iránti érdeklődés, a másik a természetért való rajongás. Mindkettő olyan motívum, amely a korszak művészetében Európa-szerte a legszélesebb körben érvényesül. Nyilvánvaló az is, hogy díszítőművészetünknek s festészetünknek ezen a területén valóban a rokokó művészettel, rokokó szemlélettel állunk szemközt. Kétségtelen, hogy a XVIII. század második felében a főúri művészetben legalább részben más szempontok érvényesültek, mint az egyháziban vagy a hivatalos államiban. Az egyháznak és a központosító államhatalomnak világos és határozott célkitűzései voltak, s ezeknek a céloknak megvalósításához terjeszkedésre, tevékenységre, propagandára volt szükség, e törekvéseiket leginkább a barokk művészet szolgálta, megfelelő, módosított formában, esetleg még a copfízlésű későbarokk is. Az, amit rokokónak nevezünk, nem felelt meg tökéletesen ezeknek az irányelveknek, s az egyház által pártfogolt és a császári udvar által támogatott művészet a monarchiában kevesebb teret engedett a rokokónak. A rokokó úgy, ahogy Franciaországban kialakult, a hanyatló, elbukó feudalizmus művészete volt. Kifejezője, tükrözője a régi életforma felbomlásának, ugyanakkor engedmény az új vívmányoknak, átmenet a polgárság eszményei felé. A magyar nagybirtokos uralkodóosztály, amelynek nem voltak politikai ambíciói, s amely lényegében passzív, kényelmes és luxusszerető volt, kiválóan alkalmas volt arra, hogy a francia arisztokrácia életformáját és művészetét befogadja és utánozza. Nemtörődömség és felelőtlenség, csiszolt formák s kifinomult ízlés mellett szinte hóbortos pazarlás, nagyzolás jellemzi e korban a magyar főurak javarészét. Az udvarban kicsit mellőzöttnek érezve magukat, túl akartak tenni a cseh és osztrák mágnásokon, s különösen Mária Terézia idejében nem sajnáltak költséget a szemkápráztató ötletekre, vagyonuk, ízlésük fitogtatására. A költekezés még a hatalmas jövedelmekhez képest is óriási volt, s az esztelen fényűzésnek számos jellemző, legendás, "non plus ultra"-története maradt fenn ebből az időből. A pazar kastélyok pompás, francia ízlésű, rokokó berendezésükkel, a csodás kertek, a francia kertművészet rafinált ötleteivel, a szemkápráztató ünnepségek, melyeket a kastélyokban sorra rendeztek, a vagyon fitogtatásának s egyben élvezésének legalkalmasabb s legkellemesebb formái voltak. A művészetet, luxust, természetet a társas élet élvezetének, a szórakozásnak szolgálatába állították. A barokk pátosza, vallásos propagandája, súlyos és drámai formavilága nem illett ehhez az élet- és szemléletmódhoz. A művészet alkotásainak, bútornak, képnek, szobornak, dísztárgynak könnyedséget, derűt kellett sugároznia, mondanivalójával s külső megjelenésével egyaránt gondűzőnek, idilli játéknak szánták. Mindaz, ami a súlyos valóságtól, a komolyabb problémáktól elterelte a figyelmet, fokozott érdeklődésre számíthatott, így lett népszerű az egzotikum, a kelet mesevilága s a költői szépségű természet. A chinoiseriek, kínai bábúk, indiai tájak divatja Franciaországból a század közepén már mindenütt elterjedt, s a rokokó cirádákkal, sevresi vázákkal együtt, Sans Souci-ban és Schönbrunnban, Eszterházán is otthonra talált. Lakkborítással vagy kínai porcelánnal díszített szobácskák, mint a leírásokból láttuk, szinte minden kastélyban voltak, a kertekben mindenfelé állt egy kecses kínai pagoda, kínai módra kifestett pavilon.... (117-119.old.)

Fertőd, a.e. Eszterháza (Sopron m.) Esterházy kastély, 1762.

Kápolna mennyezetképe, 1764, J.I. Mildorfer.

Főoltárkép: Mária mennybevitele

Díszterem mennyezetképe: Apolló diadala, 1766. J.I. Mildorfer

Sala terrena, dekoratív ferskók, J.I. Mildorfer

Diana templom mennyezetképe, Diana története

Vénus-templom feskói, mitológiai jelenetek istenekkel

Fortuna-templom freskói, chinoiserie-falusi jelentek

Opera mennyezetképe, mitológiai jelenet

Rothenstein, 1783. IX. 252.1. - Korabinszky, 1786. 167.1. -

Fényes, 1836. I. 279.1. - Regélő, 1838, 501.1. - AK. Ért.

1896. 199.1. - M.M.E. 1905. I. 521.1. - Kubinyi, 1853. II. 20.1. -

Műv. Ipar. 1894. 147.1. - Meller, 1915. XXXI. 1. - Th-B., 1922.

XV. 144.1. - Thirring, 1933. 102.1. - Szeghalmi, 1938. 402.1. -

Genthon, 1951. 214.1. - Műv. Tört. Ért., 1953. 136.1. - Cs., 1953.

429.1.

(169. old)

Mesterek

Cantini Alessio építész és festő 1776 Eszterháza-Fertődön díszleteket fest.

Meller, 1915. XXXII. 8.1. (211. old)

Grundmann Bazil szül. 1726. Weimar, mgh.1798. Eszterházán, "cubiculorum pictor", C.W.E. Dietrich tanítványa, majd 1768-tól Bécsben dolgozik, 1794-ben Eszterházán nyugdíjba vonul.

Korabinszky 1786. 166.1. - Sz.Sz. 1915. 608.1. - Meller XXXI. 4. 1. - Thieme-Becker, Allegemeines Lexikon der bildender Künstler, Leipzig 1907-1950, 1922. XI. 144. 1.

- Frey-Csatkai, 1932. XXXVIII. 1. - Éber, Művészeti Lexikon, 1935. I. 421. 1. - Ceskoslovenska Vlastiveda, Praha, 1935. 170. 1. - Pataki D. A magyar rézmetszés története, 1951. 134. 1. - Genthon 1951. 214. 1. - Csatkai 1953. 379-420, 423, 1.

Gstöttner (Gstettner) Zsigmond, Kismarton

1756 Eszterháza, kastély aranyozás

F-Cs. 1932. 14, 51. 1. - Művt.Ért. 1955. 128 1. - Esterházy lvt. Rep. 9. F. 790.

Guttenbrunn (Lorenz) Ludwig szül. Krems?

Kremsben Kremser Schmidt tanítványa, majd Róma, Firenze, 1787 Szt.Pétervár. 1789 London, 1795 ismét Pétervár. 1770 Esterházy Miklós hg. arcképe, metszette C. Pechwill. 1771-72 Eszterháza B.Grundmann vezetésével dekorációs festői munkák, melyekért 1772-74 a fizetést még Rómában is kapja.

1770 k. Kismarton vagy Eszterháza Haydn arcképe, metszette Schiavonetti.

Meller 1915. XXXII. 5. 1. Th.-B. 1922. XV. 361. 1. - Cs. 1955. 420. 1.

(221. old.)

Mildorfer (Milldörfer) Joseph Ignaz, szül. 1719. Innsbruck, mgh. 1775. P Troger tanítványa a bécsi Akadémián, 1754-től az akadémia professzora. 1755 Holich kapucinust. főoltárkép és két mellékoltárkép. 1764 Eszterháza - Fertőd kastély kápolna mennyezetképe. 1766 Eszterháza - Fertőd kastély díszterem mennyezetképe. 1769 Máriavölgy pálos t. szentélyfreskója.

Th-B. 1930. XXIV. 556. 1. - Cincik J., Barokove freska na Slovensku, Turc.Sv.Martin, 1938, 21. 1., Kirchenkunst, 1936. 82. 1. - Regnum 1942. 569. 1. - Művt.Ért. 1953. 136. 1. - O.L. Esterházy lvt. XVIII. sz.f. 798. (237. old.)

Rohde (Rhode) Friedrich Eszterháza, festő és képrestaurátor. 1793-1802 Esterházy hg. szolgálatában. 1793 Kismarton kastély, a szobák kifestésének javítása. 1802 Eserháza kastély, képek tisztítása és javítása. Magyar Hírmondó 1792, - Meller 1915. XL. 11., 19. 1. - Magyar Művészet 1927. 294. 1. - Th.-B. 1934. XXVIII. 521. 1.(245. old.)

Zehetner Martin Sebastian 1756. Eszterháza, kastély Esterházy arcképek. Művt.Ért. 1955. 128. 1. (264. old.)

Jegyzetek

49. A fertődi (Eszterháza) freskóknak eddig nem sok figyelmet szentelt a hazai művészettörténet írás. A kápolnát és szép mennyezetképét jóformán említésre sem méltatták (a Sopron és környéke topográfia kötetből teljesen hiányzik, Csatkai 420.1.) a nagyterem freskóját tévesen az eszterházi restaurátor festő Grundmann Bazillal hozták kapcsolatba.

144. Risbeck G.: Reise eines in Deutschland reisenden Franzosen, 1784. I. 307. l. Alig van különben a korban olyan utikönyv, útleírás, mely magasztalóan ne szólna Eszterházáról. Elég nagy helye jutott a magyar irodalomban is. Bessenyei műve mellett van egy másik verses leírás Eszterházáról, melyet Dallos Márton sarródi lelkész tett közzé 1781-ben Sopronban. A szerző fontosnak vallja, hogy a hely igen sok embert "éltet munkaadásban". 1784-ben Pozsonyban jelent meg német nyelven "Beschreibung des hochfürstlichen Schlosses Esterház im Königreiche Ungarn, Pressburg 1784."

145. Az Esterházy levéltár legújabban feltárt anyagából bőséges új adatokkal rendelkezünk a kastély építésére és díszítésére vonatkozóan. Megdőlt az a feltevés, mintha a tervező építész az egyik rajzon szereplő Jacoby lett volna. Jacoby csak építészeti rajzolóként szerepelt. A szerződésekből számos új mesternév merült fel: a díszterem és a kápolna mennyezetképét mint már láttuk, J.I.Mildorfer festette, a kerti lakok díszítésében bizonyos Kauffer Vencel bécsi festő működött közre, de dolgozott Eszterházán a Köpp festőcsalád is. Művészettörténeti Dokumentációs Központ (Valko A. közlése).

146. Rothenstein egykorú beszámolója szerint Esterházy Fényes Miklós évi jövedelme több mint 700.000 Frt. Udvartartása napi 1000-be kerül, csak az operára, zenére 40.000 Frt-ot költ évente, kb. ugyanannyit a parforce vadászatokra. Jó gazda, a hatalmas kiadások ellenére is mindig félre tud tenni.

147. Ugyancsak Rothenstein tudósít arról, hogy Esterházyn kívül még két főúr volt, akinek a jövedelme meghaladta a 300.000 Frt-ot, négynek mintegy 200.000, négynek 150.000, tíznek 50-60.000 Frt évi jövedelme volt. Battyhány Károly tábornok halálakor 6 milliónyi vagyont hagyott hátra, csak képeinek értéke 24.000 Frt volt. Battyhány Lajosnak egy díszruhája 60.000 Frt-ba került s egy kínai kabinet berendezésére 50.000 Frt-ot költött. (Ugyanakkor 1 font kenyér 6 krajcár, egy ló ára kb. 15 Frt, egy pár csirke 4 krajcár volt). A fényűző építkezésekkel szemben érdemes itt megemlíteni egy másik utazónak, Keysslernek leírását: "Die Häuser in den Dörfern sind so schlecht dass man manches für weniger als einen Gulden kaufen kann".(Keyssler, II. 1284. oldal)

148. Az első kínai utánzatú teaház 1607-ben Versaillesben létesült, szélesebb körben azonban csak a 18. században jött divatba a chinoiserie díszítés.

(276. old.)