AZ ÚJ ESZTERHÁZI SZÍNHÁZ

1779 nov. 18-án Eszterházán szerencsétlenség történt : a Pressburger Zeitung és a Wiener Diarium tudósítása szerint hajnali négy óra előtt tűz csapott ki a színház tetején és a pompás nézőtér egy félóra alatt a lángok martaléka lett. A tűz gyorsan terjedt tovabb, és hamarosan az egész épületet elpusztította. Ha a megeredő eső nem nyújt véletlen segítséget, a tűz könnyen átterjedhetett volna a szomszédos épületekre és a kastélyra is. A kár több mint 100 000 forint volt.

A Pressburger Zeitultg szerint (1779. nov. 24) a tűz a ,,világhírű kinai táncteremben" keletkezett és innen terjedt át a szinházra. A táncterem, amelyet a Mária Terézia 1773. évi látogatását leíró Relation is nagy elismeréssel említ, a színházhoz csatlakozó, és azzal négyszög alakú tömböt alkotó, később tisztviselői lakóépületként ismert épületben volt. A Relation szerint közvetlenül a szinházból néhány helyiségen keresztül lehetett odajutni. Ezt a tánctermet Forgách Antal gróf és Grassalkovich grófnő nov. 21-re tervezett esküvője előtt néhány nappal fűteni kezdték. Ezúttal abba a két kínai kályhába is begyújtottak, amely egyébként csak diszként állott a teremben. A tüzet valószínűleg az okozta, hogy a kínai kályhákat túlfűtötték, és ezért szétrobbantak.

Az eszterházi operai élet két-három év óta fokozódó lendületére jellemző, hogy az operaház teljes pusztulása még csak átmenetileg sem bénította meg a társulat működését. A tűzvész utan három nappal a kitűzött esküvói ünnepséget megtartották, s a L'amore soldatot a leégett színház helyett a hábszínházban adták elő.

Még három hét sem telt bele, s ezt az előadást a herceg névnapán uj opera bemutatója, a L'isola disabitata követte, valószínűleg szintén a bábszínházban.

Az operatársulat működésének fennakadás nélkül való folytatása a herceg eltökélt szánékat fejezte ki, hogy az eszterházi színházi életet bármilyen áldozatok árán is fenntartja. Ennek a szándéknak legékesszólóbb bizonyítéka. hogy a katasztrófa után egy hónappal, december 18-án, Michael Stöger tervei alapján meg is történt az új színházépület alapkőletétele (A. M. 3983.). Ez azt jelenti, hogy ,,Fényes" Miklós szinte a tűzvész napján rendelkezett a tervek elkészítése és a munkálatok megkezdése felől.

A színház végleges terveinek szerzőségét illetően már az építkezés közben vita volt Stöger és Haunold ,,Hoftischler-meister" között. Stöger a herceghez írt egyik levelében (A. M, 3983) arra hivatkozik,hogy december 18-án az alapkőletétel az ő tervei alapján történt, Haunold tervei pedig csak 1780. január 26-ra készültek el. Később Peter Mollner ,,P. P. Fortifications und burg. Baumeister" is érintette ezt a kérdést a színház terveirő1 szóló véleményezésébon (A. M. 3983), de nem tartotta magát illetekésnek annak megítélésére, hogy a két tervező átvett-e valamit egymás munkájából. A rendelkezésre álló adatok alapján a kérdést nem lehet véglegesen tisztázni, de valószínű, hogy a két terv között Iényeges különbség nem lehetett. Ha Stöger át is vett valamit Haunoldtól, mégis csak őt kell elsősorban az új szinház tervezőjének tekinteni, hiszen ő kapott először megbízást, és az ő tervei alapján kezdődött el az epitkezés.

A gyakorlati megvalósítás Paul Guba építőmester feladata volt. Az 1779. december 28-án kötött szerződés értelmében az épitőanyagokról a herceg, mínden másról Paul Guba tartozott gondoskodni. A különböző munkanemekért fizetendő járandóságokat a szerződés pontosan felsorolta (A. M, 4023). A szinház két oldalán levő diszkapuk kőfaragói munkáit Balthasar Emerich, a homlokzat muzsikáló puttócsoportját pedig Johann Heinrich Schroth készítette (A. M, 4006. 4027.). A szinház belsejének festői munkáit Bazalius Grundmann vezette (A. M. 4003, 4004.).

Az új színház nem a régi épület maradványaira épült, hanem attól teljesen függetlenül, új alapokra. Paul Guba szerződése az alapok ásási munkáihoz szükséges napszámosokat említ, Peter Mollner pedig az említett véleményezésben kifogásolja, hogy az alapok nem vastagabbak a rájuk épített falaknál. Különben ez az összes fenntartása az új épülettel szemben, amelyről egyébként igen elismerően nyilatkozik: ,,általában az egész elrendezés nagyon szép, a művészet összes szabályaival, sok szorgalommal, és szigorú pontossággal van szerkesztve, s ezért szerzőjének becsületére válik." Az alig tíz hónap alatt felépült új színházról az 1781. évi góthai almanach is hasonló elismeréssel ír: ,,Herceg Esterhazy, a müvészetek barátja és pártfogója a leégett színházat a réginé1 sokkal pompásabbra és nagyobb költséggel építtette újjá. A császárnő őfelsége névnapján, október 15-én a Julius von Tarent cimű szomorújátékkal nyitotta meg ez a társulat egy erre az alkalomra készült prológussal." (CCXI. 1.) A góthai almanachnak ez az idézett észrevétele Diwald társulatának ismertetésében szerepel. Az együttes 1780-ban, a színház újjáépítésének idején is Eszterházán töltötte az évadot hamvazó szerdától december 18-ig. Az elôadások október 15-ig, az új színház megnyitásáig a bábszínházban folytak, illetve nyáron a parkban is. Az évadnak az előző évhez hasonlóan két hónappal való meghosszabbítását az teszi valószínűvé, hogy egy 1780. november 13-án kelt jegyzőkönyv szerint Johann Schilling, a társulat hősszerelmese Jacob Münzenberger súgó segitségével november 12-én éjjel meg akarta szöktetni Diwald feleségét, a társulat hősnőjét. Ezek szerint a társulat tehát novemberben még Eszterházán volt. Johann Schillinget egyébként a szöktetesi kísérlet miatt két hétre a kapuvári börtönbe zárták, ahol minden másnap kenyéren és vízen tartották, s ezenkívül megtiltották neki, hogy Eszterházára visszatérjen, amíg Diwald felesége is ott tartózkodik. Cinkossága miatt kenyéren és vízen a súgó is három napig ült börtönben (A. Th. 40.).

A Diwald társulatával kötött eredeti szerződés 1780-ra szóló meghosszabbításának szövegében a herceg kikötötte, hogy a társulat jobb színészekből álljon, mint az előző évadban, és a színésznők ruhatára is szebb legyen. A ruhatár gazdagításáról nincs további adat, de a tizenkilenc tagúra növekedett társulat teljes névsorát szerepkörökkel együtt közöIte az 1781-ben megjelent góthai almanach. Az új színészek között szerepel Pärtl is, aki már 1771-ben Passer társulatában együtt játszott Eszterházán mostani principálisával.

Diwald társulata

Tartózkodási hely Eszterháza. Igazgató: Diwald úr. Szinésznők: Diwaldné asszony: első szerelmesek víg- és szomorújátékokban, fiatal és naiv szerepek. Kettnerné asszony : második szerelmesek vig- és szomorú játékban. Piwald kisasszony mellékszerepek. Schwarzwaldné asszony: érzelmes anyák, komikus asszonyok. Schwarzwald kisasszony : fiatal, érzelmes és naiv szerepek. Színészek: Diwald úr: mozgékony öregek szomorújátékban, komikus, zsörtölődő öregek vígjátékban, szolgák, parasztok, és alacsony komikumú szerepek. Durst úr: második érzelmes szerelmesek és ifjú hősök. König úr, az idősebb: gyengéd szerelmesek és ifjú hősök. König úr, a fiatalabb: kis szerelmesek, és szolgaszerepek. Kirschmayer úr: néha mellékszerepeket is játszik. Morocz úr: idős, higgadt szerepek. Münzberger úr: súgó, néha pedánsokat is játszik. Partl úr : első gyengéd apák és higgadt szerepek. Schilling úr: első szerelmesek, ifjú hősök, komikus szerepek. Schwarzwald úr: pedánsok, higgadt szolgák. Suttor és Hipfel urak: mellékszerepek. Weiss úr: hirtelen természetű szerelmesek és szolgák. Walter úr : hirtelen természetű öregek és higgadt szerelmesek. Zeneigazgató: Haydn úr, Eszterházy hercegi karmester."

A társulat műsorának újdonságaibó1 egyedül a Julius von Tarentet ismerjük. Az almanach szerint ennek az előadásával nyilt meg az új színház. A darabot abban az időben sokat játszották, 1778-ban a góthai almanach jelenetképet is közölt egyik előadásáról. Az új eszterházi színház megnyitásáról közölt tudósitásban az almanach új prológot emlit. A Julius von Tarenthez több prológot is írtak, ebben az esetben valószinűleg arról van szó, melyet az almanach 1781-ben közölt: ,,Prolog zum Julius von Tarent, im Character des Julius: für ein gesellschaftliches Theater." A prolog szövegének egyébként az új színház megnyitásával semmi kapcsolata nincs.

A Julius von Tarent előadásáról szó1ó adat érdekes operatörténeti problémát vet fel. Haydn La fedelta premiata című új operája olasz és német nyelvű szöveg könyvének cimlapján is az áll, hogy az új szinház megnyitásán mutatták be. A La fedelta premiata előadásáróI egyébként más adat nem áll rendelkezésre. Hárich János szerint az előadást 1781 februárjára halasztották, mert az új színház 1780 őszén az opera előadására nem volt még alkalmas.

1780-ban a La fedelta premiatan kívül még a következő öt opera bemutatásáról tudunk: La forza delle donne (Anfossi}, La vendemmia (Gazzaniga), La scola de'gelosia (Salieri), La finta giardiniera (Anfossi) és Le nozze disturbate (Naumann). Az első négy operának szövegkönyve maradt fenn, az utóbbinak az 1780. március havi statiszta-kimutatás két próbáját említi (24-én és 25-én.).

A statiszta-kirnutátasok a teljes műsor pontos megállapításának legmegbízhatóbb forrásai, sajnos azonban nagyon hiányosak. Az 1782. és 1789. évi kimutatások hiányoznak, és közben sem teljes a folytonosság. Ezen csak a kismartoni hercegi levéltár hiánytalan feldolgozása segithet, mert ott a kimutatásokat tartalmazó protocollumok egy teljes sorozata fennrnaradt. A hiányok miatt sem a bemulatók pontos időpontját, sem az előadott művek teljes jegyzékét, sem az elöadások számát nem lehet véglegesen megá1lapítani. Ezen a téren következtetésekre vagyunk utalva. A statiszta-kimutatások egy dologról mégis meghízható képet adnak: pontosan felsorolják, hogy a próbákon és az előadásokon milyen segédszemélyzet működött közre. 1780-ban a lengnagyobb apparátussal a La Forza delle donne került előadásra két díszítőmunkás, tizenhat gránátos, két fiú és négy lánystatiszta közreműködésével. A segéd személyzet száma - a díszleteket kezelő állandóan foglalkoztatott ácsokat kivéve -- általában tíz és húsz között mozgott, de például Haydn L'isola disabitatajának előadásán csak három gránátos és egy fiústatiszta szerepelt. A segédszemélyzet száma a nyolcvanas évek közepén a Giulio Sabino és az Armida előadásán volt a legmagasabb: az ötvenet is meghaladta. Ennél nagyobb segédszemélyzetet a viszonylag kis eszterházi színpadon nem is lehetett volna foglalkoztatni.

1780-ban Diwald színészein és az az operaegyüttesen kívül április elsejétől egészen az év végeig még egy gyermektársulat is szerepelt Eszterházán.

A színtársulat igazgatója, Franz Merschy, az 1780. március 15-en kötött szerzödés szerint kötelezte magát az addig hét gyermekből álló társulatának még két taggal való kiegészítésére, és arra, hogy kis együttese víg- és szomorújátékokkal, zenés darabokkal és egy pantomimel vagy balettel szórakoztatja majd a herceget.

Merschy vállalta, hogy az előadásokhoz szükséges zenekiséretről maga gondoskodik, és ruhatára tetszetös lesz, továbbá ígéretet tett pantomim-írásra is. Merschy mindezért heti huszonöt forint fizetést kapott.

Franz Diwald társulata utoljára 1785-ben szerepelt Eszterházán. A góthai almanachnak a társulat 1784. évi évadáról közölt tudósítása szerint a törzsgárdából már csak a DiwaId házaspar, a Schwarzwald család és Weiss színész működött. Az időközben cserélődö tagokról Diwald hárorn keltezetlen levele nyújt némi tájékoztatást.

Az egyik levélben Diwald megígéri (A. Th. 39.) - valószínűleg a herceg kívánságára -, hogy a koturnusos szerepekre felveszi Ditelmeyert, aki 1778-ban Pauli-Mayer társulatának volt tagja és az anyaszerepekre Schwarzwaldné helyett is más színésznőt alkalmaz. Egy másik levél (A. Th. 38.) későbbi keletű lehet, mert az együttes tagjainak felsorolásában Ditelmeyer már szerepel, Schwarzwaldnénak pedig úgylátszik sikerült maradnia. A felsorolás szerint a társulatnak ekkor tizennégy tagja vult, és az 1880-as gárdábó1 még nyolcan megvoltak. Ezért valószínű, hogy ez a jegyzék 1782-né1 nem későbbi. A Diwald házaspáron kívül ekkor tehát a Schwarzwald-család, Ditelmeyer, König, Schilling, Münzberger, Olperl, a Heigel és a Rindel házaspár működött a társulatban.

Diwald harmadik keltezetlen írása (A. Th. 32.) szintén tizennégy tagú társulatot ismertet. Az előző jegyzékhez képest a régebbi eszterházi szinészek közül Schilling és Ditelmeyer hiányzik: Franciscus Nuth, Carolina Nuth, Theresia Schwarzwald, Josepha Schwarzwald, Anna Alram, Frans Alram, Joseph Alram, Theresia Ulam Gottlieb Pärtl, Johann König, Jacob Münzenberg, Joseph Sartorius, Emilia Diwald, Franz Diwald. Az együttes ismertetéséhez Diwald hozzafűzte, hogy férfi és nöi ruhatárát egyaránt gazdagítani fogja.

A góthai almanachban Diwald társulata utoljára 1785-hen szerepelt. Az ismertetés szerint az együttes 1784-ben tizennyolc tagú volt, de közülük már csak három nő és három férfi neve emlékeztet a régi gárdára:

,,Diwald társulata

Tartózkodási hely: Eszterházán, Magyarországon. Vezető bs igazgató: Diwald úr. Színésznők: Diwaldné asszony: első szerelmesek víg- és szomorújátékokban, fiatal és naiv szerepek. Koppné asszony: szubrettek, szerelmesek, énekel, és első táncosnő. Klimetschné asszony, előzőleg Wanner: öreg komikus asszonyok és zsidónők. Schwarzwaldné asszony: szomorújátékokban gyengéd anyák, vígjatékokban komikus asszonyok. Schwarzwald kisasszony: víg- és szomorújátékokban második szerelmesek. Pfeilné asszony: mellékszerepek. Színészek: Diwald úr: szomorújátékokban hirtelen természetű öregek, vígjátékokban komikus és zsörtölődő öregek, első szolgák, parasztok, alantas humorú szerepek. Dahmen úr: víg- és szomorújátékokban első és második szerelmesek. Kopp úr: higgadt hősök, szomorújátékokban gyengéd öregek, humoros öregek, vígjátékokban érett szerelmesek, első táncos. König úr: gyengéd apák és katonák. Prandt úr: első szerelmesek, szomorújátékban ifjú hősök, vígjátékokban második szerelmesek is, táncol. Prillmayer úr: víg- és szomorújátékokban szerelmesek. Schwarzwald úr: pedánsok, öregek, higgadt szolgák. Schletter úr (a társulat költője): néha kisebb szerepeket játszik és súg. Weiss úr: víg- és szomorújátékokban második szerelmes, zsidók. Pfeil úr: mellékszerepek. Gyermekszerepeket Nicclaus Diwaldt, Elronora ?ielin és Stephan Klimetsch játszanak."

A társulat négyévi repertoárjából csak az utolsó, 1784. évi műsorról alkothatunk bizonyos képet. Az 1783. évi gothai almanach szerint ebben az évben volt Eszterházán az első két Schiller-bemutató, a Fiesco és a Kabale und Liebe előadása. Schiller az elsőt két évvel, az utóbbit csak egy évvel korábban írta. 1784-ben egy Stuart Mária-feldolgozás is színre került, de Schilleré még ekkor nem létezett. A Das Stumme Mädchen a társulat házi szerzője, Schlettcr átdolgozásában került színre, és ugyancsak tőle több vígjáték és egyfelvonásos szerepelt a repertoárban: Irrtum in allen. Ecken; Der gewöhnlische Liebhaber ; Liebrecht und Hörwald ; Hannibal, Gerechtigkeit und Rache ; Die Neugierigen ; Das vermeinte Kammermädchen. Az almanachban említett többi újdonság szerzőit az ismeretlenség homálya fedi: Verbrechen aus Ehrsucht; Kommst du mir so, so komm ich dir so; Die Welt weise; Karl von Freystein ; Der Besuch nach dem Tode; Die reiche Freyerin. Ezt a jegyzéket az 1785. novemberi színházi segédszemélyzet-kimutatás alapján még a Macbeth és a Hamlet előadásával lehet kiegészíteni (A. M. 3968.).

A hét éves Diwald-korszak 1785 végén lezárult. Az eszterházi színházat Diwald társulata révén erős szálak fúzték a magyarországi német szinészethez. Diwald 1786-ban Pestre szerződött, 87-ben Temesvárra és Nagyszebenbe, 88-ban megfordult Kolozsváron, Aradon, Temesváron, Szegeden, 90-ben Temesváron, Újvidéken, Péterváradon, Zimonyban, Nagyváradon és Kolozsváron, 91-ben pedig Győrben. Hétéves Eseterházi tapasztalatai bizonyára egész további működésére kihatottak, és az eszterházi műsort városról-városra még évekig játszhatta.

Eszterházán az örökébe lépő társulattal már 1785. május 23-án létrejött a következő évre szólo szerződés (A. Th. 50.). Ennek értelmében Johann Mayer társulata 1786 húsvétjától december végéig kötelezte magát a hagyományos feltételek melett színművek, balettek, német operettek, és egy bábopera előadására. Mayer egy terjedelmes decemberi leveléből kiderül, hogy ellenségei valamiféle sikertelen támadást intéztek ellene (A. TH. 48.). Lehet, hogy az ellenség Diwald volt, aki talán továbbra is szeretett volna Eszterházán maradni.

Az említett levélben Mayer részletesen tajékoztatta a herceget a társulat összetételéről és következő évi terveiről. Közölte, hogy a társulat rajta, feleségén és nővérén kivül még tizenhét tagból áll, és biztosította a herceget, hogy a hat éve vezetése alatt álló gárda rendkívül összeforrott, megbízható együttes. A szerepkörök ismertetésében külön csoportosította a táncos színészeket, akik külön kis nyolctagú balettkart alkottak. Mayer társulatát alighanem ez a kis balettkar tette a herceg előtt a Diwaldénál vonzobbá, hiszen az ő színészei közt csak három táncos szerepelt. A levél szerint az Eszterházára készülő együttes a következő képet mutatta :

"Férfiszínészek: Én: első apák, első hősök, jellemszerepek. Anton Hornung úr: elsó szerelmesek, fiatal jellem- és komikus szerepek. Matthias Maycr úr: második szerclmesek. Lange úr: második apák, második jellemszerepek: Paul Hornung úr: mellékszerepek, különösen az alantas humorúak. Harr úr: zsidók, mellékszerepek. Lorenz úr: bemondó. Egy fiú szereplő.

Színésznők: Feleségem: első anyák komoly és víg darabokban. Nővérem, Ditelmeyerné asszony: elsó szerelmesek. Therese Mayer asszony: első szubrettek. Nanette Hornung: második szubrettek. Leányom: szerepel.

Balettban: Anton Hornung úr: komoly táncos, balettmester. Matthias Mayer: komikus táncos, balettmester. Mindketten jók és a maguk módjára művelik a balettot. Paul Hornung és Lange urak statisztálnak. A fiú táncol. Therese Mayer asszony: első táncos, Nanette Hornung kisasszony: második táncos. Leányom: tánco1."

Mayer megjegyzi, hogy a társulat négy tagja énekes is, a többi pedig szintén énekel, de nem énekművész. Megígéri, hogy Ditelmeyerné asszony mellé még egy hősnőt, egy pedáns és első szolga szerepekre alkalmas férfit, egy jó táncost és táncosnőt, és nehány kisegítő szerepekre alkalmas színészt vesz fel. Az előző társulat ruhatárával való öntudatos összehasonlítás Mayer leveléből sem maradt ki, s végül közölte, hogy temesvári működéséről Graf von Saaro (?) generálistól egy nyilatkozatot csatolt leveléhez. A generális elismerően szól Mayer ruhatáráról, és azt írja, hogy az együttes játéka a helybeli nemesség, katonaság és közönség tetszését kiérdemelte (A. Th. 49.). Az 1785. október 3-án kelt nyilatkozatból az is kitűnik, hogy Mayer társulata 1785/86 telére Bulla és Schmallögger akkori budai igazgatók színészeinek egy csoportjával egyesülve Temesváron maradt a farsang végéig.

Mayer a magyarországi német színészet történetében Diwaldhoz hasonlóan fontos szerepet játszott. 1783. április 4-én a Mayer és Ditelmeyer házaspár Anton Hornunggal és még néhány színésezel kivált a pesti német társulatból, és a budai rendszeres német színészet megalapítója lett. A két házaspár egyébként rokonságban volt egymással: Ditelmeyer felesége Mayer nővére volt, és a hetvenes években már mindnyájan szerepeltek Eszterhazán.

1787-ben Mayer társulata a pozsonyi színházban játszott, de a kövctkező évben visszatért Eszterházára, és ,,Fényes'' Miklós haláláig, 1790. szeptember végéig ott is maradt.

Mikor Mayer pozsonyi szerződtetésének híre kelt, az akkori linzi színtársulat igazgatója, Johann Lasser azonnal írt a hercegnek és felajánlotta szolgálatait.(A. Th. 43.) Ezt a levelet január 4-én újabb követte (A. Th. 44.), melyben Lasser az új együttes kialakítása körül végzett munkáját és terveit ismertette a társulat ideiglenes névsorával. Levele szerint a herceg ragaszkodott ahhoz, hogy a társulatban Nuth színész és Teller asszony szerepeljen, továbbá még nem volt bizonyos, hogy Repke kisasszonyt szólótáncosként sikerül-e szerződtetni.

A négy nap múlva nagyjából a szokásos feltélelek mellett megkötött szerződés (A Th. 54·) szintcn felsorolja az együttes tagjait, de úgy látszik, még ez sem a végleges névsor volt, mert a társulatnak a következő évi góthai almanachban közölt ismertetésétől eltér. A szerzódés egyetlen új kitétele a társulatot arra kötelezi, hogy az operákban előforduló balettbetétek előadását is vállalja. A góthai almanachban közölt leírás szerint Lasser társulata 1787-ben a következő színészekből állt:

,,Vállalkozó: Lasser úr. Rendező: Nuth úr, Színésznők: Königné asszony: szerelmesek, naiv lányak, énekel. Meyerné asszony: minden első szubrett, első táncosnő, Müllerné asszoay: víg- és szomorú játékokban első szerelmesek, szubrettek, énekel, táncol. Repke kisasszony: első szolótáncos Schulze asszony: mellékszerepek. Tellerné asszony: minden illemet és komolyságot igénylő szerep, Orsinas, Bardonias, és Ungerné asszony: minden első gyengéd és komikus anya, jellemszerepek. Színészek: Brera úr: második öregek, gyengéd apák, pedánsok. Giesecke úr: víg- és szomorújátékokban minden első szerelmes, franciáskodo németek, jellemszerelmesek. König úr: második szerelmes, komikus parasztok, táncol. Lőffler úr: súg, néhány pedáns szerepet is játszik, öregek. Mayer úr: komikus szolgák, csábitó fickók, balettmester. Müllner úr: mellékszerepek, zsidók. Nuth úr: minden illemtudást és méltoságot igénylő jellem, királyok, nemes apák, aggastyánok, mozgékony öreg katonák, hősők. Schulze úr: komikus szolgák, lovagok, pedánsok, énekel és táncol. Unger úr: komikus öregek, pedánsok, bizalmasok.

Mig Mayer társulatának műsorából semmi adat sem áll rendelkezésre, Lasserék repertoárjából a góthai almanach mint újonnan bemutatott darabokat, a következőket sorolja fel: ,,Der vernünftige Narr. L. Räuschchen. L. Hyrath durch Irrthum. L. Verstand und Leichtsinn. L. Liebreiche Stiefmutter. L. Stille Wasser sind betrüglich. L. Nachschrift. L. Johann von Schwaben. Tr. Adelheid von Salisbury. Tr. Schwarze Mann. Tr. Schauspielenschule. L. Mädchen und den ganzen Kram. L. Verlobung. L. Neue Emma L. Jeder reutet sein Steckenpferd. L. Wind für Wind L. was ists? L. Der Schreiner. L. Die Drossel. L. Liebhaber ohne Nahmen. L. Eingebildeten Philosophen. Singsp. Die Feldmühle. L. Liebe von Ungefähr. L. Armuth und Liebe L. Athelston Tr. Die Brille. L. So zieht man dem Betrüger die Larve ab. L. Muttersöhnchen auf der Galeere. L. Dagobert Tr."

Az almanach szerint az 1787. évi évad december elején ért véget, mivel a herceg Bécsbe utazott, Lasser együttese pedig néhány színész kivételével Passauba távozott. A társulattól megvált tagok közül Nuth és Teller asszony Pestre került, a fiatal Mayer házaspár pedig a következő évben az idősebb Mayer társulatával ujra Eszterházán szerepelt.

Lasser 1788 hamvazószerdáján lemondott a passaui társulat vezetéséről, és néhány társával Gracban vállalt szereplést. Innen írta a hercegnek 1790. Julius 23-án utolsó fennmaradt levelét (A. Th. 55,), melyben az eszterházi színházi élet átszervezésére merész javaslatokat tett.

Javaslatait egyszerre három változatban terjesztette a herceg elé, hogy - amint írta - a levelezéssel ne sok időt veszítsenek.

Az első javaslat szerint a szokásos száz forintért és huszonöt forint pótlékért jó színtársulatot állítana, amely balettokat is ad elő. A legkülönbözőbb városok színészeiböl rckrutálandó együttes kiemelkedőbb tagjai a következők lettek volna:

,,Schotz úr és felesége itt Grácban nagy sikerrel játszik, és minden idelátogató bécsi dicséri őket.

Rolland asszony: Brünnben első szerelmeseket játszik. Maria hercegnő ismeri képességeit.

Prandt úr: Brünnben első szerelmeseket jatszik, mióta, Eszterházáról eltávozott, játéka tökéletesedett.

Korndorffer úr: Insbruckban első szerepeket játszik.

Viganóné asszony: Itt Grácban igen derék.

Leánya: jó táncosnő.

Mayer úr és felesége, Schulze úr: ismertek."

Mad. Vigano, a később híres táncosnő, ha Eszterházán nem is, néhany év múlva Kismartonban szerepelt.

Lasser érdekesen indokolja, hogy miért kér a szokásos heti száz forint mellé huszonöt forint pótlékot. Azt irja, hogy az élet megdrágult, a színházak pedig sokkal jobban szaporodnak, mint amennyire a színészek száma emelkedik. A megnövekedett kereslet miatt a gázsit is emclni kell. Ha a herceg sokallja ezt az összeget, azt a megoldást javavasolja, hogy ő és felesége, rnint az eszterházi olasz operatársulat tagai kapják meg ugyanazt a fizetest, amit Grácban a német operatársulat első énekeseiként megkapnak, vagy pedig két társulatot tartana egyszerre, és Eszterházán hetenként csak egyszer tartózkodna az új darabok szereposztásának elintézése végett. Távollétében a társulatot Scholtz és Prandt irányitaná.

Lasser második javaslata szerint a társulat ha heti kétszáz forint gázsit kaphatna - jó német operaegyüttest, és tizenkét személyből álló balettkart is magában foglalhatna. Az operaműsorból a tervezetben a következőket említi: Grotta di Trofonio, L'arbore di Diana, Cosa rara, Doctor u. Apotheker, Das wütende Heer, Der Fagottmeister, Hieronimus Kniker, Dorfdegutirte, Unruhige Nacht. - E tervnck elfogadása esetén Lasser feleségével együtt szolgálatot vállalna a herceg olasz nyelvü operatársulatában, s ha olasz nyelvű operaelőadás hetenként csak kétszer lenne, a hercegnek rajtuk kivül csak öt olasz énekest kellene foglalkoztatnia.

A harmadik javaslat heti háromszáz forint gazsira vonatkozik. Ha Lasser ilyen magas gázsit kaphatna, vállalná, hogy a lehető legjobb színtársulatot szervezi meg, amellyel minden létező darahot elő lehetne adni, továbba balettkart, és olyan német operatársulatot állítana össze, amely legalább olyan jó mint Bécsben Schikanéderé, és nagyobb is lenne.

Nem tudjuk, hogy ,,Fényes" Miklós hogyan fogadta Lasser javaslatait, mert a következő évadot már nem érte meg.

Míg Lasser az eszterhazi színjátszás fellendítésének terveit szőtte Grácban, Eszterházan az utolso három évadban újra Mayer társulata szerepelt. 1787-ben Pozsonyban nem volt kielégítő sikere, mert az Erdődy-opera nagyon is erős versenytársnak bizonyult. 1788-ra húsvéttól az év végéig (A. Th. 51.), 1789-re pedig január elsejétól szerződött (A. Th. 52.), tehát a műsor folyamatos maradt. Az 1789-es évad végéról és az 1790-es évad kezdetéről nincs pontos adatunk (A Th. 60.). Mind a három évad szerződésében szerepel az a kitétel, melyet először Lasser 1787. évi szerződésébe vettek fel, hogy a társulat köteles az operákban előforduló balettbetéteket is előadni.

Az Eszterházan töltött utolsó hárorn év alatt is sokat változott Mayer társulata. Az 1788-as évad kezdetén a következő tagjai voltak (A. Th. 53):

,,A férfiak neve: Szerepkör:

Johann Meyer, igazgató: apák és jellemszerepek

Hornung : szerelmesek, táncos

Math. Mayer: szolgák és parasztok, táncos

Kunst: szerelmesek, táncos

Ferrary: szolgák, jellemszerepek, táncos

Hart: barátok, második szerelmesek, táncos

Horschfeld : apák

Hühner: másodrendű kisegítőszerepek, statisztál.

Löfler, vagy egy másik: mint bemondó ruhatáros,

Nők:

Mayer, vagy Titelmayer: anyák, és más elsőrendű szerepek.

Kunstné: első szerelmesek

Mayerné : leányok, táncol

Hornungné: szerelmes, táncol

Josepha 1Cla´er : leányok, tancol

Hartné : kisegítőszerepek,táncol

Heiline: kisegítő szerepek, statisztál."

Ebből a társulatból 1790 végére csak Mayer, Ditelmeyer asszony, Hornung és Hart maradt meg. Az együttes utolsó névjegyzéke 1790. október 5-rő1 való, amikor Anton Hornung, Leopold Hart, Karl Augenstcin, Heinrich és Josepha Zunger, Karl Medastini, Franz Burger, Leopold és Julianna Haim, Josepha Bittam és Xaverius Max összesen kétszáz forintot vett fel, melyet a szeptember 28-án elhunyt "Fényes" Miklós utóda, Antal ,,különös kegyből" utalt ki számukra, mivel azonnali hatállyal elbocsátotta őket. Az utolsó Játékhétre Mayer és Ditelmeyer asszony szeptember 30-án vette fel az utols6 heti száz forintot. (A. Th. 60.). 1795-ben az akkor már bécsi udvari színész Mayer a ,,Fényes" Miklóssal kötött szerződés alapján még kérte az 1790. év utolsó három hónapjára járó 1300 forint gázsit (A. Th. 60).

AZ ÚJ SZINHÁZ OPERAMŰSORA

Az új eszterházi színház életéből Diwald, Mayer és Lasser színtársulatainak működéséről meglehetősen hézagos képünk van. Az eszterházi operatársulat műsora és egész tevékenysége azonban már sokkal világosabban áll előttünk.

Az új színház életében véglegesen érvényre jutott a régi színház utolsó két-három évét jellemző két új vonás: a színházi évad majdnem az egész évre kiterjedt, és az operai műsor a korábbinál sokkal nagyobb hangsúlyt kapott. Az operához hasonlóan különösen Mayer szerződtetésétől kezdve a balett is előtérbe került. ,,Fényes" Miklós majdnem az egész évet Eszterházán töltötte, legfeljebb csak decemberben és januárban tartózkodott Bécsben. A korábbi heti két operaelőadással szemben a nyolcvanas években heti három előadás volt. Az Eszterházán bemutatott összes opera háromnegyed része az új színházban került előadásra.

A színház szervezetében is lényeges változások történtek. 1780-ban és 1781 első felében a ruhatári költségvetéseket és Joseph Siess soproni nyomdász számláit Pietro Travaglia írta alá. A herceg a ruhatári költségvetéseket közvetlenül az ő e1őterjesztésére hagyta jóvá, tehát Bader felügyeletet gyakorló szerepe megszűnt. Siess 1781. június 20-án kelt számlájában Travagliára mint ,,Hochfürstl. Theater-Directeur in Esterház"-ra hivatkozik (A. M. 4008). Travaglia igazgatói rangjának ez lenne egyedüli bizonyítéka, ha Siess megszólítását nem tarthatnánk inkább udvariassagi formulának. mint a valóságos tényeket fedő szövegezésnek. Mindenesetre, ha Travaglia nem is volt igazgató, jogköre a korábbi és későbbi igazgató, Bader, illetve Porta jogköréhez hasonló lehetett, hiszen az operatársulat művészi vezetése mindig is Haydnra tartozott, a díszletekrő1, a jelmezekröl és a viljgításról való gondoskodás, pedig a színpad összes gyakorlati problémáival együtt eddig is Travaglia hatáskörét képezte. Ezt a színház 1778/79-es, már említett működési szabályzata is megállapítja. 1781 júliusában "Nunziato Porta operaigazgatóként, és a színházi ruhatár felügyelőjeként evi 150 ft. + tüzifaellátással ... felvétetett" (Eisenstadter Commissions Prothocol 1777-1790. Nr. 1338. OL.). Joseph Siess legközelebbi, 1781. július 26-án kelt szamlája ezért már nem Travagliára, hanem Nunziato Porta úrra hivatkozik, aki 1782-től az eszterházi opera egész továhbi történetében mint igasgató szerepelt. Ezentúl természetesen az ő hatáskörebe tartozott a szövegkönyvek nyomtatása, a ruhatári köItségvetések felülvizsgálata, általában a szinházi ügyek adminisztrativ felügyelete. Működése nem merüIt ki a példásan rendszeres és pontos ügykezelésben, - melynek a színház és operatörténet igen sokat köszönhet - hanem házi szerzőként is szerepelt. Közvetlenül szerződtetése után, 1781 nyarán az ő szövegével adták Righini Il convitato di Pietrá-ját. 1783-ban ő íírta Haydn Orlando Paladinojának és az Assedio di Gibilterra c. báboperának, 1784-ben a L'isola di Calipso abbandonata és a 1 contratempi, 1786-ban pedig a L'incontro inaspettato c. operák szövegkönyvét.

1781-ben, az új színház elsö teljes évadában a nyomtatott szövegkönyvekből ítélve öt új operabemutató volt. A librrettók a következő sorrendben készültek: márciusban: Isabella e Rodrigo o sia la constanza in amore (Anfossi), májusban: L'avaro deluso (Paisiello), Juniushan: Il franceso bizarro (Astaritta), Juliulsban: II convitato di piedra o sia il dissoluto (Righini) és augusztushan: La schiava riconosciuta (Piccini). Minden szövegkönyv kétszáz példányban készült, melyből százhetvenöt közönséges, huszonöt pedig finomabb papíron. Bár az Il francese bizzarro és a La schiava riconosciuta szövegkönyveiből nem maradt fenn példány kinyomtatásukhoz nem férhet kétség, mert a kinyomtatott és leszállított librettókró1 szóló számlák fennmaradtak. (A. M. 4008, 4009, 4010).

1782-ben összesen nyolc újdonságot említenek a források, de nehéz biztonsággal megállapítani, hogy valóban mindegyiknek megtörtént-e a bemutatója. Januárban a La fiera di Venetia (Solieri), februárban az Il cavaliere errante (Trajetta} és a L'innocente fortunata (Paisiello - A. M. 4007) - augusztusban a Lo sposo disperato (Anfossi - A. M. 4001), novemberben pedig az Orlando Paladino (Haydn) elkészült szövegkönyveinek számláit egyenlítették ki. A La fedelta premiata (Haydn) nyomdai számlája (A. M. 4000) és a fennmaradt szövegkönyv ugyancsak ebből az évből való, de nem tudjuk, melyik hónapban volt az első elöadás. Az Il ratto della sposa-nak (Guglielmi) és a La vedova scaltranak (Righini) az október 16-án készült szereposztás szerint részletezett ruhatári költségvetése (A. M. 3990-3991) van. Az utóbbi partitúráját Nunziato Porta egy Junius 20-i levele szerint (A. M. 4000) Bécsből beszerezték, s az opera előadása a következő évi műsorkimutatásokban sokszor szerepel. A szövegkönyveket ebben az évben is kétszáz-kétszáz példányban nyomtatták, csak Haydn operái voltak kivételek: a La fedelta premiata szövegkönyvét négyszaz, az Orlando Paladinoét ötszáz példányban keszítették.

A La fedelta premiata szövegkönyve szerint a balettbetétet Luigi Rossi koreografiája alapján táncolták. Rossi 1779. március 19-én lépelt hercegi szolgálatba (Eisenstadter Commissions Prothocoll 1777-1790, Nr. 1235. OL.), és 1780-ban mint alkalmi költő is szerepelt. A herceget dicsőítö olasz és német nyelvű költeménye 1780-ban jelent meg Sopronban. (Al merito incomparabile di sua Altezza il Principe Nicolo Esterhazi di Galantha ...In segno di profondissimo rispetto e particolare venerazione, Luigi Rossi. OSZK. Aprónyamtatvány Tár 1779/81. Fol.)

1783-ból az Il Falegname (Cimarosa), a Giulio Sabino (Sarti) és a L'assedio di Gibilterra című bábopera szövegkönyve maradt fenn. A statiszta-kimutatások szerint a Giulio Sabino első előadása május 21-én, a L'assedio di Gibilterráé pedig augusztus 20-án volt. Az II Falegname a csak májustól októberig fennmaradt kimutatásokban nem szerepel, de a következö évben február 27-én próbája, márçius 9-én pedig egy előadása volt. Lehet, hogy ez az előadás volt az elhalasztott bemutató. 1787-ben még további három opera bemutatására került sor, de ezeknek szövegkönyve nem maradt. A statiszta-jegyzékek szerint az Italiana in Londrat (Cimarosa) április 9-én, az I filosofi immaginari~t (Paisiello) május 8-án, az Il curioso indiscretot (Anfossi) pedig július 10-én játszották (A. M. 3973, 3989). A két utóbbi opera előadását nem előzte meg próba, tehát bemutatójuk vagy az év elején, vagy már az előző évben lehetett.

1784-bő1 hat bemutató és egy felújitás pontos időpontját ismerjük: az Armida (Haydn) február 26-án, az I viaggiatori fclici (Anfossi) március 21-én, a L'amor costante (Cimarosa) április 27-én, a La Didone abbandonata (Sarti) július 26-án, vagy 29-én, a La villanella rapita (Bianchi) augnsztus 29-én, a L'isola di Calypso abbandonata (Bologna) november 11-én került előadásra. Az 1779-ben már bemutatott Le gelosie villanet (Sarti) július 6-án tűzték újból műsorra. E hét opera közül a Le gelosie villane és a L'isola di Calypso abbandonata kivételével mindegyiknek volt szövegkönyve.

1784-ben a felsorolt hét operán kivül még két bemutatót terveztek: Pietro Travaglia június nyolcadikán benyútjotta a L' incontro improvviso (Haydn) díszlet költségvetését (OL. 799), Porta pedig junius elsején az I contratempi (Sarti) ruhatári költségvetését (OL. 799.). A február 18-tól december 5-ig teljes műsorkimutatásban azonhan egyik sem szerepel. Az első valószínüleg Righini, Il rincontro inaspettato cimű dalműve, melyhez 1786-ban készült szövegkönyv, és a bemutató is akkor történt meg. Johann Schilling kottamásoló jegyzékén, melyben az 1784-ben elöadott operák teljes zenei anyagának másolásával számol el, szintén nem szerepel (A. M. 1186). A Contratempit azonban Schilling jegyzéke is említi, és Siess számlája szerint szövegkönyve is készült 1784 szeptemberében (A· M. 4021.) száz példányban.

1785-hen csak négy operaújdonság volt. Siess előbb emlitett számlája a Montezuma (Zingarelli), a Matrimonio per inganno (Anfossi), és az Astuzie di Bettina (Stabingher) librettóinak nyomtatásáról számol be. As első kettőt kétszázötven, az utóbbit kétszáz példányban nyomták. A statiszta-kimutatások szerint a Montezuma június ötödikén, a Matrimonio július harmadikán, az Astuzie di Bettina pedig október elsején vagy másodikán kerülhetett először előadásra, mert a főpróbát szeptember harmincadikán megtartották. Ezenkívül július 26-án az operatársulat felújította az 1778-ban már bemutatott Il geloso in Cimentot is (Anfossi).

Az 1786. évi műsorról két kimutatás maradt fenn: Portának a herceg által január 13-án jóváhagyott kimutatása az egész évben előadásra kerülő tíz új opera szerepeirő1 (A. M. 3996), és Pietro Travagliának a tíz új opera díszleteiről készült, ugyancsak e napon jóváhagyott költségvetése (3997. A. M.).

A két kimutatás szerint januárban az Alsinda (Zingarelli), februárban a La ballerina amante (Cimarosa), márciusbnn a Chi dell'altrui si veste presto si spoglia (Cimarosa), márciusban a L'isole d'Alcina (Gazzaniga), májusban az Ifigenia in Tauride (T'raetta), juniusban a L'incontro Inaspettato (Righini), júliusban az Idalide (Sarti), augusztusban az I due baroni di rocca azzurra (Cimarosa), szeptemberben a L'albergatrice vivace (Caruso), és októberben az Impostore punito (Guglielmi) bemutatóját tartották meg.

Porta kimutatása felsorolja, hogy az operatársulat tíz tagja közül melyik szerepet ki fogja játszani, és minden énekesről feljegyzi, hogy betegség esetén kit tud helyettesíteni. Az egész évi ruhatári költségvetés 1627 ft., a díszletekre pedig 1386 ft. volt.

Az Alsinda, La ballerina amante, L'albergatrice, Chi dell'altrui si veste, Ifigenia és az Idalide librettóinak nyomtatását számlák igazolják, s az utóbbi háromnak maradt is fenn példánya (A. M. 4014-4019). Ezeken felül fennmaradt a L'incontro inaspettato egy példánya is.

1787-hen a rendelkezésre álló adatok szerint valószínűleg hat opera-újdonság volt. Az Arbore di Diana (Martin), az Il sordo·e l'avaro (Anfossi) és az Il disertore (Bianchi) című operáknak szövegkönyvük és díszlet-számláik maradtak, de a csak májustól fennmaradt statiszta-kimutatásokban az Arbore di Diana nem szerepel, az utóbbi kettő pedig már próbák nélkül, mint korábban bemutatott műsordarab. A La quaquera spiritosat (Guglielmi), június 3-án, az Alessandro nell'lndiet (Bianchi) július 25-én és a Le gare generoset (Paisiello) szeptember 25-én játszották először. A hat opera közüI csak az utolsónak nem maradt fenn szövegkönyve, de egy 1787. augusztus 20-án kelt számla szerint (A. M. 4012) az is elkészült.

1788-ban az első bemutató február másodikán a Giunio Brutoé volt (Cimarosa), melynek szövegkönyvét még 1787-ben nyomtatták. Márciun 9-én az I finti eredi

Folytatás ...