Nyugati belső udvar  (díszlépcső, csigalépcső, szikkasztó, tájrendszer, lizénák)

 

A "világítóudvar" helyreállítása után a keleti falon üveg mögött megmaradt egy jellegzetes faltoldásszakasz.

 

 

A nyugati fekvésű "belső udvar" keleti fala igen "beszédes". Jobb szélén van a jó arasznyi rizalitkiugrás.(Ezen a képen nem látható.) Aztán egy ajtó, amely a Hefele féle belső lépcső karzata alá vezethetett (sárga téglalap). Ezután a "toldott" rizaltzáró harántfal (piros vonal), majd az 1766-ban épített lépcsőházfalban a boltozat (világoszöld téglalap), a fűtőnyílás (kék téglalap) az ablakkeretben, az utólag bevésett (lila) közműhorony, a levésett övpárkány (sötétlila), az elfalazott "titkos" ajtó (olajzöld), az utólag behelyezett folyosótartó kőelemek (kékeszöld).  Valószínű, hogy nem vettünk észre mindent. E fal belső felületének vakolata talán még többet takar. 

   

A nyugati fekvésű "világítóudvar" keleti falán a piros színű sávok faltoldásokat jeleznek, amelyek eltérő építésszakaszokat igazolnak. A kék színű vonal alatt annak az övpárkánynak a nyoma látható, amely az oldalrizalitszárnyakon a csigalépcsők megépítése előtt létezett és amelyet utólag átvittek az időfázissal később épített - kék vonallal jelzett - (a szélsőknél rövidebb) középsőre. Az övpárkány a Hefele által tervezett lépcsőház oldalfal-szakaszon nem folytatódott. 

   

A belső udvar keleti fala

a Hefele ablakokkal, az eredeti állapotban. Ezeket mindazok látták, akik a rekonstrukció kezdeti szakaszában a kastélyban jártak. Tudtommal senki nem említette írásban, hogy ezek megegyeznek a díszudvari középrizalit ablakaival, illetve arra, hogy egyre-egyre ráfalaztak, azaz a középrizalit önállóan állt.

 

 

A kastély jelenlegi udvari középhomlokzata a három rizalitszárnynak a sávtagozatokkal történt összeköttetésével alakult (így képződtek belső udvarok). A sávtagozatokat ráfalazták Hefele ablakaira (sárga vonal). Az ablakok helyén fűtőnyílás létesült (piros, zöld vonal). Egy-egy ablaknak megmaradt a könyöklő- párkánya (sötétkék vonal).A másik ablakot ajtóvá toldották (lilával jelezve). A Hefele tervezte középrizalit "megnyújtásakor" az akkori két ablak közötti falpillér már meglévő falszakaszra "illett", ezért "rátapasztották" a már álló falra (világoskék). Az emeleti előterem kívülről való fűtéséhez "függőfolyosó" épült. 

 

A képen látható elfalazott ablak több lényeges "titkáról" a c03-as jelzetű szöveg szól. Itt a kék vonal alatti vizszintes szemöldökpárkányra, illetve az íves ablakkerethez "simuló" díszítésre érdemes figyelni (lila szín). Az udvari főhomlokzat középső három (utólag ajtóvá alakított), ablaka ezekkel teljesen azonos kiképzésű; Hefele tervei alapján. A főhomlokzati ablakpárkányok alattí diszek (egymástól eltérően) utólagosak.

 

 

 

 

Az udvaril épcső feletti középső ajtó kökeretelése eltér a szélsőkétől, nagyobb keresztmetszetű és nem ablakból toldották ajtóvá. Kerete folyamatos. Elképzelhető, hogy a lépcső megépítése után elősször csak egy ajtót nyitottak az új ebédlőbe. A szemöldökpárkány maradt, a szalagdíszítés is, a középső díszmotívum a szélsőktől eltérően részarányos (piros).

 

 

 

Ahol nem volt szükség bontásra, ott többnyire megmaradtak a bizonyító részletek. Így a fénykép zöldkeretes mezeje, amely a Hefele tervezte ablakok egyikének könyöklőpárkány-maradványát mutatja. Csak azt a részét vésték le, amelynek helyén az ebédlőnek kívülről való fűtését lehetővé tevő "kályhaajtót" meg lehetett valósítani. Az ablakok megmaradt részletei nem rokokó "ízűek".