Lizénák   (díszlépcső, nyugati belső udvar, csigalépcső, szikkasztó, tájrendszer )

 

Ferenczy Károly közleményében írt elsőként arról, hogy a kastély homlokzatain (korai korszakában) tükörkeretes vakolatdíszítés volt. A felvételen - amely a kastély kertre néző homlokzatának nyugati részéről készült - a tükörkeretek nyomai jól láthatóak, mert "levedlették" a rájuk hordott festéket. A kép azt is igazolja, hogy a tükörkeretes díszítés csak a harmadik szint megépítéséig létezett. A harmadik szinten nincsen vakolathiba.

 

 

A "világító-udvar" keleti falán a lizénák nem kompatibilisek. A Hefele által tervezett "lépcsőház-falon" (alsó, kékes színű felület) a lizéna a két volt ablak között középen van. Az új belvederen a lizénák balra "tolódtak", mert az ablakok száma kettő-kettővel csökkent a régi állapothoz viszonyítva. Látható azonban egy olyan ablak, amely az eredeti belveder ablakrendjének megfelelő elhelyezkedésű. 

 

 

 

Az udvari díszlépcső mögötti feltárt falfelületek építésük időrendjéről tájékoztatnak. A kék vonal melleti két falszakasz "csatlakozása" kötőtégla nélküli; a baloldalit "hozzáépítették" a Hefele által tervezett "főlépcsőház"-hoz, amelynél a pilaszter (piros) a fallal egy tömböt képez. A sárga vonallal jelzett fél-lizéna nem épült együtt falával; akkor "tapasztották" hozzá, amikor megépült a kastély harmadik szintje az új lizénarenddel, amelynek mintája az a falpilléres "főlépcsőház", amelyet Hefele tervezett. Utóbbi annyival emelkedik az udvari homlokzat síkja elé, amennyi az egymás mögé helyezett kőlábazatokból adódik. (Zöld vonal.) 

.

 

 A nyugati oldalhomlokzat egyik 'lerúgott' lizénája. A felvétel készítésének idején a kastélynak ezt a részét még nem restaurálták, ezért itt bárhol mód volt feltárásra, falbontásra. A c216 c217 képeken látható állapothoz hasonlóan egyértemű, hogy a lizénákat utólag 'ragasztották' a korábban épített falakra. Hetven centiméterenként vagy ennél nagyobb függőleges távoságonként hornyot véstek a falba, hogy kötőtégla-sorral a lizénákat a 'ragasztásnál' tartósabban az alapfalhoz lehessen kötni. A földszinten a falpilléreket képző téglákat 'lappal' rakták egymásra, az első emeleten keskenyebb oldalukkal. A harmadik szinten a lizénákat lapra fektetett téglákkal a fallal együtt rakták. Jól bizonyítja ezt a c218 felvétel.

 

 Ez a nyugati oldalhomlokzatról készített felvétel a c215 jelzésűhöz hasonló állapotot mutat. Annyiban is hasonlít arra, hogy a két ablakból ajtóvá alakított 'nyílászáró' között középen van. Egyértemű, hogy utólag tapasztották a meglévő falhoz.

 

Ezen a felvételen a c215 c216 jelzésűkön láthatókhoz viszonyítva eltérő a lizéna. A valamikor önállóan állt vendégház 'bütüjéhez' tapasztott. Jól látható, hogy a kápolnának helyt adó összekötő tagozat hogyan kapcsolódik a korábban állt épülethez. A két ajtó közötti távolság ez esetben kisebb, mint az előző két képen és nincsen pontosan középen.  

 

A nyugati fekvésű 'világító udvar' csigalépcsőjének második, illetve harmadik szintjének átmérője lényegesen eltér egymástól. Amikor a manzard szint helyett a harmadikat megépítették, a csigalépcsőház a fallal egy szerkezetet kélpezhetett, ezért a fala 'vékonyabb' lehetett.

 

 A nyugati fekvésű 'világító udvar' harmadik szintjének az a részlete, a harántirányú főfal és a csigalépcső falának 'találkozását' ábrázolja. A kastélynak ez a harmadik szintje (a manzard szint helyén) 1775 után épült. A két alatta lévő szinttől eltérően, itt a főfal és a csigalépcsőfal egységesen falazott 'szerkezet'.

 

A kastélyrekonstrukció során a falfelületekről leverték a málló vakolatot, hogy azt ujjal lehessen pótolni. Ez a kép a nyugati fekvésű ’oldalszárny’ Süttör felé eső falát ábrázolja ott, ahol az összekötő tagozatok csatlakoztak. Mikor a harmadik ’balusztrádos’ szintet megépítették, falba-mélyített vízejtő-rézcsatornák létesültek. (Ezek ’tűntek el’.) A harmadik szint pilasztere – itt jól láthatóan –a fallal együtt épült.

 

A c130-as jelzésű képen ábrázolthoz hasonló ’süllyesztett’ csapadékvíz levezető, (valamikori) réz-ejtőcsatorna ’hornya’. Jól látható, hogy a második szinten ez utólagosan a falba vésett, az utólag épített harmadik szinten azonban a falazás során ’kihagyott’ a horony. A manzárdtetős épületnél nem volt szükség ilyen ejtő-csatornákra, a balusztrádok mögött összefolyó csapadékvíz levezető csatornák – szabadon – ’zavarták’ volna a homlokzatokat, ahogyan ma is ezt teszik.

 

 A lizénákat a kastély külső és belső homlokzatain akkor létesítették amikor a harmadik szint megépült (1775 után). Az alsó két szinten a lizénákat képző téglákat a meglévő falfelületekre habarccsal ráragasztották. A harmadik szinten a lizénákat a fallal együtt rakták. 

 

c219

 A c218-as kép falban   fekvő, lizénát képző tégláinak nagyított képe, egyértelműen bizonyítják, hogy a fallal együtt rakták őket.